Amerika részévé válni

Amerika részévé válni

1942-ben egy George Bye nevű irodalmi ügynök kézhez kapta az egyik olyan ügyfele végső kéziratát, akinek képviseletét tizenkét évvel korábban vonakodva bár, de elfogadta. A szerzőtől, akinek első könyvétől – egy felnőtteknek szóló emlékirattól – egyáltalán nem volt elragadtatva. Ám amikor e szerzőnek nyolcadik, befejező kéziratát megkapta, mélyen megindulva és fölkavarva így nyilatkozott – mintegy előre látva a könyvsorozat jövőjét: „a könyvsorozat Amerika egyfajta része lesz majd, hasonlóan, mint a Kisasszonyok Louisa May Alcott-tól, csak épp mélyebb ihletettséggel...”.

amerika-resze1

Szinte attól a pillanattól fogva, hogy Laura Ingalls Wilder 1. könyve megjelent a Kicsi Ház sorozatból, a fiatal olvasók elragadtatva fejezték ki rajongásukat az írónő karakterei és történetei iránt. Egyik olvasója például 1933-ban így írt: „Nagyon élveztem a könyvet! Bárcsak ne ért volna véget, annyira jó volt!”

Úgy tűnt, Laurát egész élete folyamán folyamatosan meglepte olvasói bámulata, hiszen így nyilatkozott a riportereknek: „Én nem tudtam, hogyan kell írni. Szinte minden apró piros kis iskolaházban jártam a Nyugaton, egyiket sem jártam viszont végig.”

Laura olyan családból jött, ahol értékelték a tanulást: könyveket, költészetet, zenét és mesemondást. Édesanyja, Caroline Quiner Ingalls korábban tanítónősködött, ahhoz pedig ragaszkodott, hogy lányai – Mary Amelia, Laura Elizabeth, Caroline Celestia és Grace Pearl – a megfelelő oktatásban részesüljenek. Annak ellenére is, hogy a határvidéken éltek. Laura mohón olvasott – ez volt az első, s talán legfontosabb lépése íróvá válásához. Emlékirataiban leírja, hogy ő és Mary hangos felolvasásokat tartottak az ötödikes olvasókönyvből, amikor kint az ablakuk előtt összegyűlt a sokadalom, hogy hallgassa őket.

Apjától, Charles Ingallstől eltanulta a lírai költészetet és a mesemondás művészetét. „Papa nem üzletember volt,” – magyarázta Laura a lányának, Rose Wilder Lane-nek – „hanem vadász, prémvadász, zenész és költő”. Arról álmodott, hogy Nyugatra költözikés egy jobb otthont épít családjának. Apja pionír törekvései és vágyai adták az írónő könyveinek nemcsak legfőbb tematikai alapját, de tartalmi elemeit is.

Laura törekvése az iránt, hogy hivatásszerű, profi módon írjon, egészen tizenéves koráig vezethető vissza, amikor még a dakotai területen lakott. 1883-ban, 16 évesen kezdett költeményeket írni, kezdve első fogalmazásával, címe Ambíció. E műve kivívta kedvenc tanárának elismerését, aki bátorította: írjon még. Laura gondosan megőrizte e korai munkáját; megtartotta serdülőkori verseit és az Ambíció eredeti példányát is.

Talán mert ily fiatalon kezdett el írni, ezért mintha ösztönösen tudta volna, hogy könyveinek szereplői és élethelyzetei különösen a fiatal olvasókra fog nagy vonzerőt kifejteni. Amikor lánya, aki a Kicsi Ház könyveket szerkesztette, azt javasolta, hagyja ki a sorozatból Mary vakságát, Laura nem értett vele egyet. „A tragédia, amely megérinti az embereket, csak valóságosabbá teszi a történetet, az pedig, ahogyan mi ezt kezeltük, még hitelesebben ábrázolja azon idő határvidékének szellemiségét”. Hozzátette még: „Nem látom át, mivel tudnám pótolni az általad felnőtt dolgoknak hívottakat úgy, hogy az ne veszítse el hitelességét.”

amerika resze2

Miután megjelent az Azok a boldog, arany évek, Laura Ingalls könyveinek eladása tovább erősödött. A fiatal olvasóknak ekkor már egy második generációja varázsolódott el művei nyomán. Az 1950-es években még túl korai lett volna irodalmi legendaként hívni őt, ám az tagadhatatlan, hogy már akkor igen komoly hatással volt a gyermekirodalomra. Könyveit több nyelvre is lefordították; kiadója újra megjelentette könyveit, kiegészítve Garth Williams illusztrációival; 1954-ben pedig az Amerikai Könyvtárszövetség felfedte a Wilder Medált. E medál azon írók vagy illusztrátorok számára fejezi ki a nagyrabecsülést, akik megkülönböztető, kreatív kitartó módon járultak hozzá a gyermekkönyvekhez. Laura maga kapta meg elsőként ezt a kitüntetést.

Az írónő népszerűsége 1957-ben bekövetkezett halálát követően tovább erősödött. Az egész országban szerte szervezetek jöttek létre, amelyek arra hivatottak, hogy megőrizzék azokat a helyeket, amelyek Laura és családja számára fontosak voltak. A farm, ahol élünk filmsorozat, amelyet először 1974-1982 között sugároztak, az írónő munkái iránt újabb és újabb érdeklődőket generált, a 80-as évekre pedig Laura hatása jóval túlnőtt a gyermekirodalmon.
Laura munkái történelmi, kulturális, oktatási és közösségi jelentőséggel bírnak. Laura Ingalls Wilder valóban Amerika részévé vált, irodalmi legendája lett.