Új jelszó kérése
Termék részletek


3. Almanzo, a farmerfiú

3. Almanzo, a farmerfiú
  • 3. Almanzo, a farmerfiú
3 450 Ft3450
  • Laura Ingalls Wilder kilencrészes Kicsi ház sorozatának harmadik kötete először 1933­-ban látott napvilágot.
    Miközben Laura a nyugati préri egy kicsi házában él, ebben a kötetben Almanzo Wilder életét követhetjük nyomon New York állam egyik nagy farmján. Almanzo, a kilencéves farmerfiú, bátyjával és két nővérével együtt, segítenek a nyári vetési és az őszi aratási munkákban. A ház körüli teendő mindig rengeteg, hajnaltól vacsoraidőig, nem számít, tél van vagy nyár. Jut idő a játékra is, ám Al­man­zo mindennél jobban egy saját lóra vágyik. Apja nem bízik még benne annyira, hogy ekkora felelősséget tegyen a vállára, ezért a farmerfiúnak hosszú utat kell bejárnia, hogy bizonyíthassa rátermettségét. Ez a történet Almanzóé, Laura későbbi férjéé, amely bemutatja, hogyan nőtt fel a farmer kisfiú távol attól a háztól, amelyben Laura élt…
    E népszerű könyvsorozatot több mint 40 nyelvre fordították le, világszerte 60 millió példányban jelent meg. Ajánljuk minden korosztály számára ezt az élménydús családi olvasmányt.

  • Átlagos értékelés
    515
    15
    Balogh Zita
    Köszönöm, hogy megismerhettem Almanzo családját is, és gyerekkorát. Kedvenc könyvem lett ez a kötet.
    Előnyök: -
    Hátrányok: -
    14
    Szilvia
    Megérkezett a 3.rész is, aminek nagyon örülök!
    Szeretném megköszönni, amit az oldalon nyújtasz nekünk, a rajongóknak és szuper könyvekért is elismerést érdemeltek, illetve a rekord gyorsaságért, amivel ideért:)

    Előnyök: -
    Hátrányok: -
    13
    Andro
    A könyvek fantasztikusak. Olvastam mind a hármat és amellett, hogy nagyon igényes kiadásúak, a tartalom is nagyon értékes.
    Alig várom, hogy megjelenjen a többi regény is. Szívből ajánlom mindenkinek!

    Előnyök: -
    Hátrányok: -
    12
    Évi
    Reggel megkaptam a csomagot,nagyon szépen köszönöm,nagy volt az örömködés. Tökéletes Valentinnapi ajándék <3
    Előnyök: -
    Hátrányok: -
    11
    Kiss Erika
    Imádom a köteteket! Nagyon nagyon jók Mind a három kötetet elolvastam,csak ajánlani tudom! Rettentően várom a negyedik részt, remélem hamarosan kiadják!
    Előnyök: -
    Hátrányok: -
  • Cikkszám
    173964
  • 1. fejezet: Iskolás napok

    New York Állam északi részén, hatvanhét évvel ezelőtt [1866-ban] január volt éppen. Hó borított be mindent. A tölgyfák, a juharfák és a bükkfák csupasz ágaira ráült, lehajlította a cédrusok és a lucfenyők zöld gallyait, egészen a hótorlaszok tetejéig. Hó tornyosult a mezőkön és a kőkerítéseken is.
    Az úton lefelé, át az erdőn, egy kicsi fiú ballagott az iskolába bátyjával, Royallal és két nővérével, Eliza Jane-nel és Alice-szel. Royal tizenhárom éves volt, Eliza Jane tizenkettő, Alice tíz. Almanzo a legfiatalabb mind közül, hiszen ő még kilenc sem volt.
    Szednie kellett a lábát, hogy lépést tarthasson a többiekkel, ráadásul még az ételhordót is neki kellett cipelnie.
    – Royalnak kéne vinnie! – szólalt meg. – Ő nagyobb nálam.
    Royal lépdelt legelöl, határozottan és férfiasan, csizmában.
    – Nem, Manzo. Most rajtad a sor, mivel te vagy a legkisebb – mondta Eliza Jane.
    Eliza Jane nem tűrt ellentmondást. Mindig ő tudta a legjobban, mikor mit kell tenni, és erre mindig rá is kényszerítette Almanzót és Alice-t.
    Almanzo sietett Royal mögött, Alice pedig Eliza Jane mögött, a mély nyomokban, amiket szánkót húzók hagytak hátra maguk mögött. A puha hó mindkét oldalon magasra volt felhalmozva. Az út egy hosszú lejtőn vitt lefelé, utána egy aprócska hídon vezetett át, és futott tovább még egy mérföld hosszan, át a fagyos erdőn az iskolaházig.
    A hideg csípte Almanzo szemhéját, orrát zsibbasztotta, de jó gyapjú ruhái megtartották a meleget. Minden ruhája az apja birkáinak gyapjából készült. Alsóruhája krémfehér színű maradt, de gyapjú felsőruháját anya befestette.
    Kabátja és hosszú nadrágja fonalát amerikai dió héjával festették meg. Anya összefonta, utána beáztatta, ami nehéz, vastag egészruhává [áztatásban összezsugorodott gyapjúruha, tökéletes anyag bármilyen öltözéknek] húzódott össze. Sem szél, sem hideg, de még az eső sem tudott áthatolni ezen a jó ruhán, amit anya készített.
    Almanzo ingét cseresznyeszínre festett, vékony, puha gyapjúból szőtte. Világos volt, meleg és csodás vörös színű.
    Almanzo barna alsónadrágja középtájon végig egy sor rézgombbal volt piros ingéhez hozzágombolva. Az ing gallérja kényelmesen, az álláig begombolva, és ugyanígy a hosszú, barna felsőkabátja is. Anya a sapkáját ugyanabból a barna, vastag anyagból készítette, ennek még kényelmes fülvédői is voltak, álla alatt összeköthetők. Kis piros egyujjas kesztyűi egy fonálon lógtak, ami kabátja ujjain és a nyaka mögött volt átvezetve, nehogy elhagyja.
    Egyik pár zoknija alsógatyája száraira húzva, másik pár zoknija pedig hosszú, barna külső nadrágjára húzva, lábán mokaszin. Ezek éppen olyan mokaszinok voltak, mint amilyet az indiánok is viselnek.
    A lányok nehéz sállal takarták el arcukat, amikor télen kimentek. De mivel Almanzo kisfiú volt, az ő arca ki volt téve a fagyos levegőnek. Orcái pirosak voltak, mint az alma, az orra pedig vörösebb a cseresznyénél is, s miután egy mérföldet és még egy felet már megtett gyalog, örült, amikor végre megpillanthatta az iskolaépületet.
    Az magányosan állott a fagyos erdőben, a Hardscrabble-domb lábánál. Füst szállt föl kéményéből, a tanító pedig éppen a havat lapátolta, hogy utat készítsen az ajtóhoz a hótorlaszokon át. Öt nagyobb fiú dulakodott a mély hóban, az ösvény mellett.
    Almanzo megrettent, amikor megpillantotta őket. Royal úgy tett, mint aki nem fél, holott nagyon is félt. Ezek azok a nagyfiúk voltak a Hardscrabble telepről, akiktől mindenki félt.
    Csupán csak szórakozásból, a kisebb fiúk szánkóit összetörték. Időnként elkaptak egy kisfiút, s lábainál fogva lógatták, majd elengedve hagyták, hogy fejjel a mély hóba essen. Időnként arra kényszerítettek egy-egy kisfiút, hogy verekedjenek egymással, holott ők egyáltalán nem akartak, és hiába könyörögtek nekik, hogy engedjék el őket.
    Ezek a nagyfiúk tizenhat-tizenhét évesek lehettek, és iskolába csakis akkor jártak, amikor a téli terminus már a közepe felé járt. Azért jöttek, hogy elpüföljék a tanítót, és szétzúzzák az iskolát. Azzal dicsekedtek, hogy tanító még nem fejezte be a téli terminust abban az iskolában, és ez valóban így is volt.
    Az idén a tanító egy sovány, sápatag fiatalember volt. A neve Mr. Corse. Kedves volt, udvarias, és soha nem verte el szíjjal a kicsi fiúkat, ha esetleg elfelejtették, hogyan kell lebetűzni egy szót. Almanzo rosszul lett, ha belegondolt, hogyan fogják a fiúk Mr. Corse-t megverni. Mr. Corse nem volt elég erős ahhoz, hogy meg tudjon velük küzdeni.
    Az iskolaépületben nagy csend honolt, így az ember hallhatta, mit művelnek a nagy fiúk odakint. A többi tanuló suttogva álldogált összetömörödve a hatalmas kályha előtt. Mr. Corse az asztala mögött ült. Sovány arcát vézna kezére támasztva egy könyvet olvasott. Felnézett, majd barátságos hangon köszönt:
    – Jó reggelt!
    Royal, Eliza Jane és Alice udvariasan visszaköszöntek, Almanzo viszont nem tudott megszólalni. Az asztalnál állt, Mr. Corse-ra bámulva. Mr. Corse rámosolygott, és így szólt hozzá:
    – Tudtad, hogy ma este veletek megyek haza? – Almanzo túlságosan is zavarban érezte magát, mintsem hogy válaszolni tudott volna. – Igen – folytatta Mr. Corse. – Most apádon a sor!
    A körzetükben minden család két hétre elszállásolta a tanítót. Farmról farmra járt, és mindenkinél eltöltött két hetet. Ezután arra a terminusra bezárta az iskolát.
    Miközben ezt mondta, Mr. Corse a vonalzójával az asztalát kopogtatta; eljött az idő, hogy kezdődjön a tanítás. Minden fiú és lány a helyére ment. A lányok a terem bal, a fiúk a jobb oldalára ültek, közöttük a nagy kályha állt és a tűzifa egy ládában. A nagyobbak a hátsó padokban, a kisebbek az első sorokban foglalták el helyüket. A padok egyforma méretűek voltak. A nagyobb fiúk alig bírták bepréselni a térdüket az asztal alá, a kisebbeknek pedig nem ért le a lába a padlóra.
    Almanzo – Miles Lewis-szal együtt – alkotta az első osztályt, ezért ők a legelső sorba ültek, ahol asztal már nem jutott nekik. Ábécéskönyvüket a kezükben kellett tartaniuk.
    Ekkor Mr. Corse az ablakhoz lépett, és kopogott rajta. A nagy fiúk a bejárat előtt zörögtek, gúnyolódtak, hangosan röhögtek. Az ajtót recsegve tépték föl, közben hangoskodva, parádézva léptek be. A Nagy Bill Ritchie volt a vezérük. Termete és ökle akkora volt, mint Almanzo apjáé. Leverte a havat a lábáról, majd nagy dirrel-dúrral beült az egyik hátsó padba. A másik négy fiú szintén hatalmas zajt csapott.
    Mr. Corse mindezt szótlanul nézte végig.
    Suttogni, hangoskodni tilos volt az iskolában. Mindenkinek csöndben kellett maradnia, és a szemét a feladatra függesztenie. Almanzo és Miles maguk előtt tartották olvasókönyvüket, s megpróbálták nem lóbálni a lábukat, ám az elfáradt, és fájt, ahogy lógott le a padról. Almanzo időnként az egyik lábával hirtelen kirúgott, mielőtt még uralkodni tudott volna felette. Ilyenkor megpróbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de közben érezte, Mr. Corse őt nézi.
    A hátsó padokban a nagy fiúk sugdolóztak, dulakodtak, a könyvüket csapkodták.
    – Egy kissé kevesebb zajongást, ha kérhetem! – szólalt meg komoran Mr. Corse.
    Egy percre el is hallgattak, de aztán újrakezdték. Azt akarták elérni, hogy Mr. Corse megpróbálja őket megbüntetni. Ha ő ezt megpróbálná, mind az öt fiú nekiesne.
    Végül az első osztály lett szólítva, így Almanzo lecsúszott a padjukról, és Miles-szal együtt a tanító asztalához lépett. Mr. Corse elvette Almanzo könyvét, és szavakat mondott, amiket le kellett betűzniük.
    Amikor még Royal volt elsős, gyakran jött haza esténként úgy, hogy a keze dagadt volt és merev. A tanító egy vonalzóval ütötte Royal tenyerét, amikor az nem tudta a leckét. Ekkor apa ezt mondta:
    – Ha a tanítónak megint meg kell csapnia téged, Royal, én is adok egy olyan csattanót, amit nem felejtesz el.
    De Mr. Corse soha nem ütötte a kicsi fiúk kezét a vonalzójával. Amikor Almanzo nem tudott kibetűzni egy szót, Mr. Corse csupán ennyit mondott:
    – Maradj bent a szünetben, és tanuld meg!
    Szünetkor a lányokat engedték ki előbb. Felhúzták a kendőjüket, köpönyegüket, és csöndesen kimentek. Tizenöt perccel később Mr. Corse kopogott az ablakon, ők bejöttek, a bejáratnál felakasztották felöltőjüket, aztán újra a könyvükbe mélyedtek. Ekkor a fiúk mehettek ki negyedórára.
    Ők viszont kiabálva rontottak ki a hidegbe. Az elsők hógolyózni kezdték a kijövőket. Akinél volt szánkó, az felmászott a Hardscrabble-dombra; hassal előre lendítették le magukat a szánkón, és végigszántottak a hosszú, meredek lejtőn. Egymást lökdösték a hóba; futkároztak, birkóztak, hógolyókat hajigáltak és hóval mosták meg a másik arcát, s persze egész idő alatt végig hangosan ordítoztak.
    Amikor Almanzónak a szünetben benn kellett maradnia, szégyellte magát, mivel a lányokkal együtt volt kénytelen bent ülni.
    Ebédszünetben mindenki járkálhatott az osztályban, közben csendben beszélgethetett is. Eliza Jane az ételhordóját kinyitotta a padján. Ebben vajas kenyér, kolbász, fánk, alma és négy finom almás pite volt, vastag tésztájuk lágy almaszeletekkel és fűszeres barna cukros lével töltve.
    Miután Almanzo befalta pitéje minden morzsáját, lenyalta az ujjait, majd vizet mert ki a sarokban egy padon álló vödörből, amelyben merőkanál volt. Ezután felkapta sapkáját, kesztyűjét, hogy kimenjen játszani.
    A nap szinte a fejük fölött sütött. A hó csupa szikrázóan vakító ragyogás, a fákat fuvarozók akkor jöttek le a Hardscrabble-dombról. A magasra felpakolt szánok tetején ülő férfiak az ostorukat csattogtatták és a lovaknak kiáltoztak, azok csilingelve rázták a szíjukra felkötött csengettyűket.
    Minden fiú szaladt a szánokhoz, hogy a szánkójukat a szánok csúszkájához rögzítsék, azok a fiúk pedig, akiknél nem volt szánkó, felmásztak és a farakások tetején utaztak.
    Vidáman haladtak el az iskolaház előtt, lefelé az úton. Sűrűn szálltak a hógolyók. A farakások tetején a fiúk birkóztak, egymást lökdösték a mély hókupacokba. Almanzo és Miles hangoskodva csúszkáltak Miles szánkóján.
    Úgy tűnt, még egy perce sem hagyták el az iskolaépületet. De sokkal hosszabbnak tűnt a visszaút. Előbb csak sétáltak, aztán siettek, végül már szaladtak nagy lihegve. Féltek, hogy el fognak késni. Tudták, ha elkésnek, Mr. Corse szíjjal fenekeli el őket.
    Az iskolaház körül csend honolt. Bár nem akartak bemenni, mégis muszáj volt. Halkan beosontak. Mr. Corse az asztalánál ült, a lányok is a helyükön, úgy tettek, mintha tanulnának. A fiúk oldalánál minden hely üres.
    Almanzo a helyére lopakodott ebben a szörnyű nagy csendben. Kezébe vette ábécéskönyvét, és megpróbált minél halkabban lihegni. Mr. Corse nem szólt egy szót sem.
    Bill Ritchie-t és a többi nagy fiút ez egyáltalán nem érdekelte. Ők jó hangosan mentek a helyükre. Mr. Corse addig várt, amíg elcsendesedtek. Ekkor megszólalt:
    – Most az egyszer elnézem a késést. De ez volt az utolsó eset!
    Mindenki tudta, hogy a nagy fiúk még biztosan el fognak késni. Mr. Corse nem büntette meg őket, mert akkor a nagyok megverték volna őt – ők pedig pontosan ezt akarták kiprovokálni...

  • Kiadó: Pioneer Publishing
    402 oldal
    Cérnafűzött kötés
    Kemény táblás
    Megjelenés dátuma: 2015. december 18.
    Új fordítás: Pioneer Publishing Kft.
    ISBN 978-615-80296-2-9

     

    A könyv kapható még az Anima könyvesboltokban.

    Kedvezményes szállítás Ausztriába!
    A kötet Romániában is elérhető.

Webáruház készítés
Weboldalunk további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát az adatvédelmi nyilatkozatban foglaltak szerint.